Azidőtájt éjjeli műszakban dolgoztam. Az öt éve, éppen karácsony előtt pár nappal történt nagy érzelmi-lelki-szerelmi csalódást követően, ebben a két évben kezdtem el feldolgozni a történéseket. Nem volt fájdalommentes és nem volt egyszerű a lelki újrakezdés. Az irodaépületben, amikor egyedül takarítottam, elkezdtek maguktól jönni bizonyos gondolatok a velem korábban átéltekkel kapcsolatban. Kezdtem precízen visszaemlékezni, pillanatról-pillanatra, percről-percre, mit is tettem rosszul, helytelenül, erkölcstelenül, bután, gyarló módon, vagy éppen önzőségből és ostobán. Ezek a gondolatok, amik éjjel tizenegy és hajnali négy óra között jöttek elő – miközben monoton munkát végeztem – rádöbbentettek arra, hogy ha az agyam bizonyos átkapcsolt üzemmódba került – ma már tudom, hogy ez meditatív állapotot jelentett – feltörtek a fel nem dolgozott emlékképek és események...