Casanova végnapjai

A festői Szendevölgy a külvilágtól elzártan az ország egyik legeldugottabb szegletében, egy sziklás hegység oldalában lévő magas fennsíkon terült el. Ott telepedtek le az ősök a Gyémántforrás mellé, amit hátulról a hegy kimagasló szikla ormai, elölről pedig a lefelé lejtő tölgyerdő védelmezett az illetéktelen szemek elől. A területről mesés kilátás nyílt az egész vidékre, a nagyvárosokra és a környező falvakra, míg ők láthatatlanul meglapulhattak lakóhelyük lágy ölében. Szépséges panorámája azonban hozzáférhetetlensége és elhelyezkedése folytán évtizedekig rejtve maradt a külvilág szeme elől. Olyan megközelíthetetlen, kavicsos, göröngyös, kacskaringós út vezetett fel oda, hogy a turistáknak ugyanúgy elment a kedve a szerpentinen való veszélyes navigálástól, akár a lakóinak az ingázástól. Télen és esős időszakokban abszolút ki sem tudtak mozdulni onnan. Olyankor egymásra voltak utalva, ami még jobban összekovácsolta őket, egy nemzetségként léteztek a hegyek között.