A kvantumfizika kétségkívül korunk egyik leglenyűgözőbb és legvitatottabb tudományága. Bár sokan hallottak már róla, kevesen értik igazán, mennyire forradalmi. A kvantumfizikának van egy olyan aspektusa, amelyet ritkán tárgyalnak, egy olyan oldala, amelyet sok materialista világnézethez ragaszkodó tudós inkább figyelmen kívül hagy vagy lekicsinyel: a metafizikai implikációi. De mi is az a metafizika? Ez a gyakran ezoterikusnak tűnő kifejezés valójában a nyugati filozófiában gyökerezik. Arisztotelész számára a "metafizika" a lét mint olyan tanulmányozását, a valóság végső okainak kutatását jelentette. Nem elvont spekulációkról van tehát szó, hanem alapvető kérdésekről: mi a világ? Mit jelent "létezni"? Ma a kvantumfizika arra kényszerít bennünket, hogy ezeket a kérdéseket új és elképesztő kontextusban vizsgáljuk felül. A kvantumfizika hátterében egy meglepő felfedezés áll: a világ szubatomi szinten megfigyelve nem úgy viselkedik, ahogyan azt várnánk. A szubatomi részecskék - elektronok, fotonok és más alapvető egységek - úgy tűnik, hogy egy kiszámíthatatlan táncban élnek, ahol bizonytalanság és valószínűség uralkodik. A kvantumelmélet központi egyenlete, a Schrödinger-egyenlet ezt a táncot a valószínűség hullámaként írja le. A részecskék, amelyeket szilárd testekként képzelünk el, valójában nem azok. Minden egyes részecskének "valószínűsége" van arra, hogy létezzen, vagyis potenciálisan végtelen számú "egymás fölötti" állapotban lehet, de nem egy meghatározott állapotban. Mikor változik meg ez a helyzet?