Történelem közelnézetből 2.

„Kwaśniewskivel újabb körben találkozom, éppen a mongol kollégával koccintgat, csatlakozom hozzájuk, az elnök láthatóan szívesen veszi a váltást. Kérdezi, beszéltem-e már Buzekkel. Mondom, még nem, mire húzni kezd a közelben álló miniszterelnök felé. „Miniszterelnök úr, itt van a magyar kapcsolat, beszélni kellene vele” – mondja, s már el is tűnik. Buzek érdeklődéssel fordul felém, tudom, nincs vesztegetni való időm, mindjárt elkezdem mondani, hogy jó lenne megállapodni a budapesti látogatás időpontjában. A miniszterelnök „bizonyítványt kezd magyarázni”, elmondja, volt egy nyomás Prága felől is, hogy menjen, annak sem tudott eleget tenni, pedig az számára érzelmileg is igen fontos lett volna (érthető, hiszen cseh területen született), s addig nem akartak dönteni a budapesti utat illetően sem.