Futnék én még, futnék száz csodát, De a föld is visszahúz nagyon, Ősi átok őrzi út porát, S nem enged, hogy legyek szabadon. Szerelmeknek árnya jár velem, Mint a szél, ha sír elfeledőn, Összes csók egy elveszett jelen, S minden perc egy újabb temetőn.