A *Túlpart* a lélek útinaplója: egyszerre vallomás, látomás és belső zarándoklat. A versek a test korlátain, a bűn súlyán, a hétköznapok rejtett szentségén és a csendben megszülető felismeréseken vezetnek át. Ebben a kötetben a csűr, a teher, a tükör, a fény és a mindennapi tárgyak — gerendák, szirmok, harangok, kövek — a lélek jelképeivé válnak. A *Túlpart* azoknak szól, akik érzik, hogy a látható világ mögött mélyebb rend húzódik, és akik nem félnek szembenézni önmagukkal. Mert a túlpart nem hely: hanem az a pillanat, amikor a lélek végre látni kezd.