Ez a könyv nem csupán novellák gyűjteménye. Inkább egy belső utazás, amely végigkísér a hit, az emlékezés, a veszteség, a csend és a kegyelem állomásain. A történetek hol személyesek, hol történelmiek, hol líraiak, de mind ugyanazt keresik: az emberi lélek visszhangját az örökkévalóban. A Végrendelet című írás nemcsak Árpád szellemi hagyatéka, hanem talán a szerzői is. Egyfajta búcsú és tanúságtétel, ahol a föld, az egység, a törvény, a hit – mind olyan értékek, amelyek túlmutatnak az egyénen, és örökségként maradnak ránk. A könyv végére érve talán nem kapunk minden kérdésre választ. De talán nem is ez a cél. Hanem az, hogy higgyünk.